Zila kockaformában

Sokan vagyunk, akik időnként némi súlykorrekcióra szorulunk. A régi kalóriaszámlálgatós módszer helyett ma már több kényelmesebb diéta közül választhatunk; elég gyakori a fehérje és a szénhidrát különválasztása ilyen-olyan rendszerben. Mit ehet a fogyókúrázó, ha étterembe megy? Leginkább natúr szeletet zöldséggel. Egy ideig jó, ám nem túl változatos. Jólesne néha egy kis fasírozott – ám ezt szinte mindenhol zsemlével készítik, így nem illeszthető be sem úgy, mint fehérjés, sem úgy, mint szénhidrátos fogás. De mi van, ha a zsemlét túróval helyettesítjük? Máris zöld lámpát kaphat az étel.

A hozzávalókat összekeverjük, majd a formaleválasztóval befújt tortaformába nyomkodjuk, ügyelve arra, hogy a massza egyenletes legyen. 190 fokos sütőben 45 percig sütjük.

Összeállítjuk a tölteléket:

• 1 doboz zöldfűszeres Philadelphia krémsajt (125 g)
• 5 dkg kéksajt
• 10 dkg feta sajt
• 15 dkg sonka (pl. prágai)

A sonkaszeleteket serpenyőben kicsit megpirítjuk. Mindent aprítógépbe teszünk, és összekevertetünk.
A megsült korpuszról leválasztjuk a formát, ha kihűlt , a jelölés mentén kockákra vágjuk. A kockákat megtöltjük a krémmel.
A diétázók fogása készen van: zöldségágyon tálalva, esetleg joghurtos dresszinggel kínáljuk.

A nem fogyókúrázók számára réteslapba csomagoljuk a kockákat: egy réteslapot négy egyenlő részre vágunk; két-két négyzetet egymásra helyezünk úgy, hogy vajjal megkenjük a felületüket. A két lapból összeragasztott négyzet közepére helyezünk  egy megtöltött kockát, majd batyuszerűen becsomagoljuk (amint az a fotón látható). 200 fokos sütőben tíz percig sütjük.
A batyuk száját díszítésként egy szál metélőhagymával, vagy póréhagyma leveléből vágott vékony csíkkal megkötjük

Ismét szeretném megköszönni, hogy részt vehettem a tesztelésben!

Tags: otthoni felhasználás, recetpverseny, túrós vagdaltkocka